Kedves olvasók!

Fenntartjuk azt a szokást, hogy a jó hírekkel kezdjük:

• Az amerikai sertéshúsexport-értékesítés az idei év legmagasabb szintjére emelkedett, a mexikói és kínai erős keresletnek köszönhetően. Az amerikai vöröshús végre teret nyer Kubában, részben a magánszektor vásárlási kedvének köszönhetően. Az Amerikai Húsexport Szövetség (USMEF) nemrégiben szemináriumot tartott a kubai vásárlók és az e lehetőség kihasználásában érdekelt amerikai vállalatok számára. A Kubába irányuló amerikai sertéshúsexport a tavalyi évhez képest mintegy 400%-kal nőtt.
• A Murphy Family Ventures és a Smithfield bejelentette, hogy végleges megállapodást kötöttek, amelynek értelmében újraindítják a Murphy családi vállalkozást, amelyet Wendell Murphy alapított 1962-ben. Murphy, akinek nagyrészt a modern sertéságazat megteremtését tulajdonítják, az Egyesült Államok egyik legnagyobb független sertéshústermelője volt. A Murphy Family Ventures és a Smithfield létrehozza a Murphy tulajdonában lévő vállalkozást, amely 150 000 kocát birtokol, és évente mintegy 3,2 millió sertést tud termelni a Smithfield friss sertéshús-üzemeinek. A termelési szolgáltatásokat, beleértve a takarmányellátást és a szállítási szolgáltatásokat, a Smithfield fogja biztosítani.
• A kanadai húsipari csoportok, a Canadian Meat Council (CMC) és a Canadian Pork Council (CPC) ünnepelték az új Kanada-Indonézia átfogó gazdasági partnerségi megállapodást (CEPA), miután Ottawa és Jakarta között lezárultak a kereskedelmi tárgyalások: „Ez a mérföldkőnek számító megállapodás jelentős lehetőséget jelent a kanadai húsipar számára, hogy kiterjessze jelenlétét az Indo-csendes-óceáni térség egyik legnagyobb és leggyorsabban növekvő piacán.”
• A Spanyol Serrano Sonkakonzorcium (CJSE) közzétette a pácolt sertéscombok és lapockák ágazatspecifikus exportadatait a 3-ik negyedévig, amely időszakban összesen 42 830,50 tonnát exportáltak, ami 1,24%-os növekedést jelent 2023 azonos időszakához képest. Az 514.219.713,23 eurós összérték 12,08%-os növekedést jelent az előző évhez képest.
• „Az Egyesült Államok a sertéshústermékek harmadik legnagyobb fogyasztója, és a globális termelés 20%-át képviseli, így ennek az erőfeszítésnek óriási hatásai vannak az iparágra, az egyes termelőkre és az élelmiszerüzletekben vásárló emberekre nézve.” Dr. Gabriel Hamer, az Entomológiai Tanszék professzora vezeti azt a kutatócsoportot, amely törekvő genetikai technológiákat felhasználva egy új generációs felügyeleti módszert hoz létre az amerikai sertéshúsipar védelmére az afrikai sertéspestis vírusa, az ASP ellen. A négyéves, 800 000 dolláros támogatási projektet az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának Nemzeti Élelmezési és Mezőgazdasági Intézete finanszírozza. A csoport célja olyan eszközök fejlesztése, amelyekkel számszerűsíthető a házisertések és a lágy testű kullancsok – amelyek az ASP ismert vektorai – közötti kapcsolat. A projekt átfogó feladata, hogy megakadályozza az ASP megtelepedését az Egyesült Államokban.

Csevapcsics

Ismét elmondható, hogy a legtöbb jó hír az észak-amerikai piacokról érkezik, míg Európában a sertéstenyésztők között az optimizmus fenntartásáért küzdünk.

Például ,Belgiumban eddig 175 sertéstartó gazdaság döntött úgy, hogy önkéntesen részt vesz a flamand kormány felvásárlási programjában. A Flamand Földhivatal (VLM) kétfázisú ajánlatot tett a sertéstenyésztő gazdaságoknak a sertéstenyésztésből való önkéntes kilépésre. Az első fázisban több ezer sertéstelepet kerestek meg, a második fázisban pedig – némileg módosított követelményekkel – szinte az összes flamand sertéstelep jogosult volt a támogatásra. A kilépni szándékozó vezetők átlagosan 57 évesek. Az első fázisban 156-an vettek részt. A volt sertéstartók kártalanítására már 22 millió euróra van szükség. A második szakasz 2025 májusáig tart. Csak ezután lehet majd megállapítani a piacról kikerülő sertések végleges számát.

Kizárólagosság:

Mint már többször említettem, a hírlevél többnyire nyílt forrásokon alapul, de számos együttműködő is van a különböző piacokon, akik értékes és exkluzív információkkal szolgálnak. Az egyik ilyen információ a szerb piacról érkezik.

A balkáni térségben a volt Jugoszlávia országai jól ismertek a vörös húst bőségesen tartalmazó hagyományos ételeikről. Bár a menü némi török hatást is mutat, többnyire sültekből és 2 különleges termékből áll:  pleskavicából és csevapcsicsiből. Néhányan talán a horvát vakációkból ismerik ezeket, de a szerb gasztronómiának is részei.

Szerbia, mint nem uniós ország, rendelkezik néhány sajátossággal a sertés, a malac és a sertéshús piacával kapcsolatban. Mint minden kelet- és közép-európai ország, nem önellátó ezekben a tételekben, de engedélyek szükségesek a termékek behozatalához, ami még bonyolultabbá vált, ahogy az afrikai sertéspestis elterjedt Európában.

Sok éven át Szerbia volt a legdrágább sertéspiac is. Az elmúlt hetekben az árak hihetetlen fordulatot vettek, és csökkentek, miközben a sertéshúsfogyasztás csúcsra jár. A múltban az állam közvetített a gazdák és a vágóhidak között, és csak azért adott ki behozatali engedélyeket, hogy kompenzálja a különbséget. Most a vágóhidak megpróbálják tovább csökkenteni az árakat, a mezőgazdasági minisztérium pedig visszahúzódik a közvetítői szerepből, ezért csütörtökön a sertéstenyésztők egyhangúlag úgy döntöttek, hogy leállítják a vágóhidakra történő szállítást, elkeseredésük jeleként. Mi lesz a csevapcsicsivel?